Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sex Pistols

2013.09.27

 

A Sex Pistols angol punkegyüttes volt, amit 1975-ben, Londonban alapítottak. Ők indították el az Egyesült Királyságban a punkmozgalmat, és több későbbi előadót inspiráltak. Annak ellenére, hogy eredeti pályafutásuk mindössze két és fél évig tartott, és ez idő alatt mindössze négy kislemezt, valamint egy albumot, a Never Mind the Bollocks, Here’s the Sex Pistols-t adták ki, a könnyűzene történetének egyik legfontosabb és legnagyobb hatású formációjának tartják őket.

0sp.jpeg

Az együttes eredetileg Johnny Rotten énekesből, Steve Jones gitárosból, Paul Cook dobosból és Glen Matlock (később Sid Vicious vette át a helyét) basszusgitárosból állt. Malcolm McLaren menedzser irányítása alatt az együttes olyan botrányokat kavart, amelyek egész Nagy-Britanniát foglalkoztatták. A koncertjeik alatt többször kerültek összetűzésbe a szervezőkkel és a hatóságokkal. 1977-es kislemezüket, a God Save the Queent széles körben támadásnak tekintették a társadalmi elkényelmesedés, a brit monarchia és a nacionalizmus ellen. Ezzel „kitört az utolsó és egyben legnagyobb zenei alapú morális zűrzavar”.

0the-sex-pistols-god-save-the-queen.jpg

 

Rotten 1978 januárjában, egy féktelen amerikai turné után elhagyta az együttest, és bejelentette annak feloszlását. Az ezt követő néhány hónapban az együttes három másik tagja a The Great Rock 'n' Roll Swindle filmhez rögzített felvételeket. 1979 februárjában Vicious heroin-túladagolásban meghalt. 1996-ban Rotten, Jones, Cook és Matlock összeállt a Filthy Lucre-turnéra; 2002 után további koncerteket adtak. 2006. február 24-én az együttest – a négy eredeti tagot és Vicioust – beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be. A meghívást – a múzeumot „húgyfoltnak” nevezve – elutasították.

 

Miután elhagyta a Pistolst, Johnny Rotten visszatért születési nevéhez, és John Lydonként megalapította a Public Image Ltd.-t (PiL) a Clash egykori tagjával, Keith Levene-nel, valamint iskolai barátjával, Jah Wooble-lal. Már debütáló kislemezük, az 1978-as Public Image top tízes lett az Egyesült Királyságban. Lydon beperelte McLarent és a Sex Pistolst menedzselő céget, a Glitterbestet. A vádak között voltak a ki nem fizetett jogdíjak, a „Johnny Rotten” név helytelen használata, a tisztességtelen szerződési kötelezettségek, és „az összes bűntény során okozott kár”. 1979-ben a PiL rögzítette a posztpunk klasszikusának számító Metal Boxot. Lydon az együttessel koncertezett, és más előadókkal is együtt dolgozott.

Vicious, immáron New Yorkban, önálló előadóként kezdett tevékenykedni, menedzsere Nancy Spungen lett. Rögzített egy koncertalbumot, amely 1979-ben jelent meg Sid Sings címmel.

 

 

0sid_nancy.jpg

 

1978. október 12-én Spungent holtan találták a Viciousszel közösen bérelt szobában. Spungen testén szúrt sebek voltak, és csak fehérneműjét viselte. A rendőrség kábítószer-fogyasztás nyomait találta a helyszínen, Vicioust letartóztatták és gyilkossággal vádolták. Egy akkori interjúban McLaren elmondta: „Nem hiszem el, hogy bármi ilyesmibe belekeveredett volna. Sid feleségül akarta venni Nancyt New Yorkban. Nagyon közel állt hozzá, és szenvedélyes kapcsolatuk volt.” (A bizonyítékok Rockets Redglare heroindílerhez és egykori színészhez vezettek.) Vicioust óvadék ellenében kiengedték. Sid ezután egy söröskorsót vágott Todd Smithhez, Patti Smith testvéréhez, ezért újra letartóztatták. 1978. december 9-én a Rikers Island-i börtönbe szállították, ahol 55 napot töltött és méregtelenítésen esett át. 1979. február 1-jén szabadult; nem sokkal éjfél után, a szabadulását ünneplő kis összejövetel után, Vicious heroin-túladagolásban elhunyt. Huszonegy éves volt. Az eseményre Lydon így reagált: „Szegény Sid. Az egyetlen módja annak, hogy azzá legyen, akinek látszani szeretett volna, a halál volt. Tragikus, de Sidre vall. Megvette a közvéleményben kialakult képét.”