Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Savatage

2013.08.11

A Savatage egy amerikaimetalegyüttes, melyet a két Oliva-testvér alapított a floridaiTarpon Springs-ben, 1978-ban. Az első lemezüket (Sirens) 1983-ban adták ki, az utolsót pedig (Poets and Madmen) 2001-ben. A csapat az amerikai típusú power metal egyik stílusalapítója, klasszikus képviselője, melynek lemezei nagy hatást gyakoroltak a műfaj későbbi képviselőire. A 80-as években készült lemezeiken, heavy metal hatásokat is felvonultató amerikai power metal hallható, melyet a 90-es években egy epikusabb, progresszívebb megközelítéssel tettek még színesebbé. Ugyan a zenekart kultikus tisztelet övezi a színtéren, szélesebb sikereket sosem sikerült elérniük.

 

Az együttest Jon Oliva és Criss Oliva hozta létre, 1978-ban. Ők korábban olyan kezdetleges formációkban zenéltek, mint a Tower vagy az Alien. Utóbbi formációban egy rövid ideig felbukkant Steve Wacholz is, aki később a Savatage dobosa lett. Jon ekkor aggadta rá a "Doctor Hardware Killdrums" becenevet, utalva ezzel Steve kemény dobjátékára. Criss és Jon a 70-es évek végén vette fel az Avatar nevet új zenekarukhoz. A dobos Steve Wacholz lett, míg a basszusgitárosi posztot Keith Collins töltötte be. Ezt követően Florida környéki klubokban léptek fel. Ekkoriban már saját dalokat is játszottak, a feldolgozások mellett. A program állandó darabja volt a Holocaust című dal[1], mely a debütáló lemezre is felkerült. Emellett olyan feldolgozások kaptak helyet, mint a Van Halen által is feldolgozott You Really Got Me, vagy Ozzy Osbourne sikerdala a Crazy Train. Criss Oliva gitárszóló gyanánt pedig Eddie Van Halen Eruption című klasszikusát adta elő.A Savatage kifejezést Criss Oliva barátnője, későbbi felesége Dawn Hopkins ajánlotta, a "savage" és az "avatar" kifejezések egyesítéséből. Már Savatage néven kiadtak még egy demót, melyen szerepeltek számok a debütlemezről is. Ezt követően a floridai Tampa városában található Morrisound stúdióba vonultak, hogy rögzítsék a debütáló nagylemezt. A felvételek már 1982-ben befejeződtek, az összköltségvetés mindössze 2.500 dollár volt. Az album végül Sirens címmel 1983-ban jelent meg a Par Records égisze alatt. Az anyag jó fogadtatásban részesült, mely az amerikai tipusú power metal (vagy US Power metal) előfutárának is tekinthető. Évekkel később a német Rock Hard magazin a metal történelem egyik klasszikusának nevezte az albumot.

A bemutatkozó lemezt viszonylag gyorsan követte a The Dungeons Are Calling. Az EP hosszuságú anyagon lévő dalokat még a Sirens rögzítésével egyidőben vették fel a Florida államban található tampai Morrisound Studios-ban. A megjelenést követően az Atlantic Records szerződtette a zenekart. A következő anyag Power of the Night címmel 1985-ben jelent meg. A lemez produceri teendőit az a Max Norman látta el, aki később a MegadethCountdown to Extinction albumán is dolgozott.Ugyan a lemez jó kritikákban részesült, azonban az eladási eredmények nem váltották be a hozzá fűzött reményeket. Az Atlantic Records felajánlotta, hogy videót készít a Hard for Love című dalra, abban az esetben ha azt átnevezik Hot for Love-ra. A zenekar nem fogadta el a feltételt, így a videó nem készült el. A megjelenést követően a zenekar elindult első turnéjára.1986-ban Stephan Galfas produceri közreműködésével megjelent a következő nagylemez, mely a Fight for the Rock címet kapta. Ekkor már Johnny Lee Middleton kezelte a basszusgitárt, aki Keith Collinst váltotta fel. Az albumon refréncenrtrikus, slágeresre formált hard rock dalok sorakoztak[5], melyek órási csalódást okoztak a rajongóknak. Jon Oliva ekkortájt kezdett más előadók (például John Waite) számára pop-rock dalokat írni, így a Fight for the Rock lemezre is felhsználtak ezen dalokból néhányat.Ez a váratlan irányváltás kétségessé tette a zenekar hitelességét, valamint lerombolta az együttes korábbi arculatát.1987-ben Paul O'Neill producerkedésével elkészült az együttes új nagylemeze, mely a Hall of the Mountain King címet kapta. A lemez mind a kritikusok, mind a rajongók szerint az egyik legerősebb Savatage album, mely átmenetet képez a zenekar 80-as évekbeli hangzása és a 90-es években készült lemezei között. A korong a mai napig az egyik legismertebb Savatage album.

1989-ben jelent meg a Gutter Ballet, mely fordulópontot jelent a zenekar pályafutásában. A korábban megismert hangzásukat szimfonikus elemekkel dúsították, a dalok pedig összetettebbek és hosszabbak lettek, ezáltal a zenekar egyre inkább a progresszív metal irányába indult el[8]. A zenei módosítást Jon Oliva kedvezményezte elsőként, miután egy torontoi színházban megnézte Andrew Lloyd Webber hírhedt Az Operaház Fantomja musicaljét. Az előadás után döntött úgy, hogy zenekarát egy progresszívebb, teátrálisabb hangzás felé irányítja. A lemez két dalára (Gutter Ballet és When the Crowds Are Gone) forgattak videoklipet. A megjelenést újabb turné követte, ezennel a Testament és a King Diamond társaságában. A turné közben azonban Chris Caffery elhagyta az együttest.1991-ben megjelent a Streets: A Rock Opera, melynek producere két elődjéhez hasonlóan Paul O'Neill volt. Paul nemcsak producerként működött közre, de a dalszerzésben is aktívan részt vett. Az album egy konceptlemez, azaz a dalok egy összefüggő történetet mesélnek el.1992-ben Jon Oliva kilépett, hogy egyéb projektjeivel foglalkozzonJon utódja az egykori Wicked Witch énekes Zachary Stevens lett. Zacharyt Criss Oliva gitártechnikusa Dan Cambell fedezte fel és mutatta be az együttesnek. 1993-ban új lemez jelent meg Edge of Thorns címmel. Az album tovább folytatta a progresszív metal és az amerikai power metal keverékeként leírható irányvonalat, melyet ismét pozítivan fogadtak a rajongók. Elődjéhez képest a zene keményebb lett, valamint háttérbe szorultak a szimfonikus hatások is.1993. október 17-én Criss Oliva egy közúti balesetben életét vesztette. Utolsó dal, amit rögzített a Shotgun Innocence volt. A tragédia nagyon megviselte a zenekart, de Jon Oliva úgy döntött, hogy Criss emlékének szentelve folytatják tovább a közös zenélést. 1994-ben Alex Skolnick került Criss helyére, aki korábban a Testament tagja volt. 1994-ben jelent meg a következő nagylemezük, a Handful of Rain. A zenekari felállásban jelentős változások történtek az album elkészítése folyamán. A dobos Steve Wacholz ekkoriban már nem volt zenekari tag, ennek ellenére, a borítón még szerepelt a neve. Johnny Lee Middleton Criss halálát követően képtelen volt a stúdiómunkára koncentrálni, ezért a basszustémákat Jon Oliva játszotta fel. Ekkor csatlakozott az együtteshez Jeff Plate dobos, de ő csak a Dead Winter Dead album idején lett hivatalos tag.1995-ben új lemez jelent meg. A Dead Winter Dead egy konceptlemez lett, melynek főszereplője egy szerb fiú, és egy muszlim lány. A történet a boszniai háború idején játszódik, mely a valóságban a lemez megjelenésekor ért véget.A következő nagylemez The Wake of Magellan címmel látott napvilágot 1998-ban. Elődjéhez hasonlóan ismét egy konceptalbum született, melynek központi témáját az öngyilkosság, az élet értékének megkérdőjelezése, valamint a kábítószerekkel való visszaélés szolgáltatta. Az albumon hallható történetet a Maersk Dubai incidens hatására írták meg, mely az album megjelenése előtt egy évvel történt meg. A történet egyben emléket állít Veronica Guerin ír származású újságírónak, aki a kábítószer-kereskedelem áldozata lett 1996-ban. 2001-ben jelent meg az együttes máig utolsó albuma a Poets and Madmen. A lemezt teljes egészében Jon Oliva énekelte fel. Al Pitrelli a felvételek megkezdésekor lépett ki, hogy a Megadeth soraiban folytassa karrierjét. A megjelenést követő turnén Damond Jiniya (Diet of Worms) énekelt. Őt Zachary Stevenshez hasonlóan Dan Campbell ajánlotta be a zenekarnak. Egy rövid körút erejéig a Fates Warning és a Nevermore társaságában játszottak. Chris Caffery mellett Jack Frost volt a másik gitáros, de őt a turné végén elbocsátották. A nyári fesztiválokra az Annihilator vezéregyénisége Jeff Waters segítette ki őket. A Poets and Madmen turné Magyarországot is érintette, ahol a Sziget Fesztiválon léptek fel.A turné lecsengésével a zenekar gyakorlatilag megszűnt létezni. A tagok különböző projektekbe kezdtek, melyet Chris Caffery nem nézett jó szemmelJon Oliva a Trans-Siberian Orchestra dolgai mellett elindította saját zenekarát is, mely a Jon Oliva's Pain nevet viseli. Az együttes első albuma 2004-ben 'Tage Mahal címmel jelent meg, melyet a 2006-os Maniacal Renderings követett. Az együttes harmadik albumán, a Global Warning címűn Ralph Santolla is vendégeskedett. Az együttes utolsó albuma Festival

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.